A termikus gyártási eljárások, mint például a lézer-, oxigén-üzemanyag- vagy plazmavágás, nagy mennyiségű hőt visznek be az anyagba. Az anyagon belüli hőmérsékleti gradiens feszültségekhez és élek keményedéséhez vezet. Az ilyen módszerekkel vágott részek és lapok eltorzulnak.
A sajtolásnál és perforálásnál az anyagban lévő belső feszültségek felszabadulnak amellett, hogy az alkatrészek deformálódnak a lyukasztási művelet során.
Legyen szó az autógyártásról, a gépgyártásról, a csővezeték-, acél- és hídépítésről, az elektromos iparról és az orvostechnikáról, a fémlemez szinte minden feldolgozóiparban létfontosságú szerepet játszik. Több évtizedes fejlesztés után a lemezgyártás ipari folyamattá fejlődött, amely során különféle típusú, formájú és vastagságú lemezeket is előállítottak. Az ipari gyártást megtapasztalt fémlemez azonban továbbra is nevezhető"természetes termékek". Az anyagok összetételétől a gyártáson, összeszerelésen és tároláson át számos tényező befolyásolja a fémlemez teljesítményét és minőségét.
Jelenleg az a kihívás, amellyel még mindig szembe kell néznünk a lemezalkatrészek megbízható és hatékony megmunkálásával. Különösen a lemezgyártó iparban kezdők számára különösen fontos a lemezalkatrészek feldolgozási technológiájának megértése.
Lemezgyártási folyamat
A modern lemezgyártási és -feldolgozási technológiák sokfélék, ezért nehéz egyértelmű definíciót és besorolást adni. A fémlemeznek sok neve és besorolása van, és a köznyelvi elnevezései gyakran eltérőek. Ezenkívül vannak olyan kifejezések vagy márkák, amelyeket különböző gyártók hoztak létre. Ilyen például a lézerlemez. Nincs formális definíciója, és általában kiváló lézeres vágási teljesítményű fémlemezként értik. Ezek azonban nem speciálisan előállított lapok, hanem gondosan kiválasztottak, amelyek megfelelő hozzáadott értéket jelenthetnek a lézervágó ügyfelek számára.
